Belépés

A Velencei-tó horgászati jelene

A Velencei-tó a Balaton és a Tisza-tó után Magyarország harmadik legnagyobb tava, melynek 23 km2-es területéből 10 km2-t borítanak nádasok. A tó hossza 10 km, legnagyobb szélessége 3,5 km, átlagos vízmélysége 1,6 méter, partvonalának hossza 28,5 km.

A tó természetes halprodukciója gazdagabb, mint a Balatoné, ennek következtében rövid időn belül jó horgászvízzé vált, amikor 1974-ben a korábbi halászati hasznosítás megszűnt, és a tó hasznosítói a horgászok lettek. Azóta a Magyar Országos Horgász Szövetség horgászszervezeteivel együtt végzi a halgazdálkodási, halvédelmi és horgászat szervezési feladatokat. Hasznosítóként kiemelt figyelmet fordított és fordít a tó őshonos halfajai állományának fenntartására, fejlesztésére. Miután a magyar horgászok nagyobb hányada elsősorban pontyra horgászik, és a tó adottságai is kedveznek ennek a halfajnak, így évente több mint 40 tonna, nagyobbrészt fogható méretű és növendék ponty, valamint a tavaszi időszakban a ragadozó fajok utánpótlását segíti elő a rendszeres előnevelt süllő- és csukatelepítések. Külön hangsúlyt fektet a hasznosító az őshonos, elkülönült állományú Velencei-tavi vadponty és a compó állományok fenntartására.

A tó változatos és jó horgászati lehetőséget kínál. A parti horgászatra még sok helyen jók a feltételek. Az evezős pálya különösen kedvelt hosszú partszakaszával és jó haltartó képességével. A csónakos horgászat bázisai a kikötők. A vízen a legkülönbözőbb adottságú vízszakaszokon kereshetjük az egyes évszakokban a halak kedvelt tartózkodási helyeit. Csónakkal elérhetőek a tó különböző tisztásai, eldugott nádöblei, a nyílt vizű területei, melyek még a legnagyobb üdülőforgalom idején is nyugodt horgászati feltételeket, változatos fogási lehetőségeket kínálnak. A tó vízminőségének és élővilágának védelme érdekében a csónakokon a robbanómotor használata tilos, a távolabbi horgászhelyek elérésében az elektromos csónakmotor segíthet.

Az egyes települések környezetében találhatók meg a csónakkikötők, ahol egész évre térítés ellenében elhelyezhetők a horgászcsónakok és néhány kikötőben csónakot, ill. elektromos csónakmotort is lehet bérelni.

A tó körül üzemelő csónakkikötők:
Agárd területén a MOHOSZ Agárd-Dinnyési (itt csónakbérlés is) és Béke úti Csónakkikötője, Gárdonyban az Önkormányzati, a Névtelen ároki és a Vízügyi Csónakkikötő (itt csónakbérlés is), Velence-fürdőn a Cserje utcai Csónakkikötő, Velence partszakaszán a Tóbíró-közi és az Északi-strandi Csónakkikötő. Sukoró partszakaszán a Sukorói Csónakkikötő, Pákozd térségében a Szúnyog-szigeten pedig a Pákozdi és a Kormorán Horgászegyesület Csónakkikötője található.

A tó különböző parti szakaszai, a mólók kedvelt horgászhelyek. A déli parton elsősorban a csónakkikötőkben és környékükön, a parkok, sétányok melletti szabad partszakaszokon és a nyári időszak kivételével a szabad strandok területén találhatnak kedvező helyeket a parti horgászok. Az északi parton a kikötők területén kívül a nádas partszakaszok bejárói, kisebb nádmentes részei kínálnak jó horgászati lehetőségeket. A tó északi oldalán található a 3 km hosszú Sukorói evezőspálya is, mely amellett, hogy a horgászok által igen kedvelt halfogó hely, nemzetközileg is elismert horgász versenypálya, ahol sok hazai és nemzetközi horgászversenyt rendeztek már. A part felől fokozatosan mélyülő meder kedvelt tartózkodási helye a tó szinte valamennyi halfajának.

Ponty: fogására szinte az egész tó területén, bárhol számíthatunk. Felmelegedő tavaszi és lassan lehűlő őszi időszakban a pontyok szívesen keresik fel a nádasok széleit és öbleit, de sokan eredménnyel horgásznak rá a nyíltvízi területeken is. A ponty természetes táplálék után kutatva találkozik a horgász beetetésével és a horgon felkínál csalijával.

Igen meleg vízhőmérsékletnél a nyílt vizek, mélyebb szakaszok az eredményesebbek. A nádasok mellett elsősorban úszóval, nyílt vizeken fenekező módszerrel horgásznak rá. Terjedőben van a bojlis horgászat is, fontos tudni, hogy a tavon csak dobással lehet a horgot csalival bevetni, a behordás nem engedélyezett. Vízminőségi okokból a tavon kormányrendelet tiltja a szoktató etetést, így csak a horgászat során, a horgászat helyszínén van lehetőség kisebb mennyiségű csalogató etetést alkalmazni. A horgászati statisztikák alapján az utóbbi időszak évenkénti ponty fogási átlaga meghaladja a 40 tonnát. Sokan csak a pontyhorgászatot részesítik előnyben és akiknek van ideje hosszabb időszakon át is horgászni pontyra, ennek eredményessége a fogási naplókból visszatükröződik.

Süllő: a tó egyik legértékesebb ragadozó hala. Megtalálható a nagy nyílt vizű, torzsás és kevésbé iszapos területeken ugyanúgy, mint meglepő módon az iszapos, sekélyebb vizű nádasok mentén. Tartózkodási helye sokszor változik a évszak, a vízhőmérséklet alakulása szerint, általában követi a táplálékhalak kedvelt élőhelyeit, téli csoportosulási helyeit.

Állománya évről-évre fejlődik, bár az alacsony vízállású, így alacsonyabb oxigénszintű időszakok nem mindig kedveznek horgászatának, mégis az élőhelyét megkereső, horgászati módszereit ismerő horgászok biztosan számíthatnak fogására. Sokan csak ősszel és télen horgásznak rá, pedig a fogási tilalmának befejeződését követően változatos élőhelyein is eredményes horgászatuk. Egyre többen kezdik horgásznapjukat azzal, hogy horgászhelyük környékén műcsalikkal keresik a süllőket és nem eredménytelenül. Zömmel 1-4 kg-os példányai esnek zsákmányul, de jó néhány kapitális- 10 kg feletti - méretű süllő horogra kerülése sem számít ritkaságnak.

Kedvelt élőhelyei többek között a tó nyílt vizű területei, ahol úszó, fenekező élőhalas és műcsalis pergető módszerrel is fogják. Egyre többen csak pergetve horgásznak süllőre, így jelentős vízterületeket tudnak lehorgászni, ez aktívabb és általában eredményesebb az egy helyben való süllőkapás várásától. Horgászata szinte az egész évben eredményes lehet, az őszi és a téli léki süllőzés különösen kedvelt.

Csuka: a Velencei-tó korábbi jelentős nádas fedettsége igencsak kedvezett a csukáknak, ebben az időszakban e halfaj volt a domináns ragadozó. A sekély partszakaszok igen jó természetes szaporodási körülményeket nyújtottak és a hínarasok, a nádasok ideális leshelyül szolgáltak a gazdag csukaállománynak. A nagymértékű kotrások következtében azonban csökkent a nádasok és a sekély, növényzettel benőtt parti területek nagysága, és ezáltal a csukaállomány is. Nagyobb előnevelt ivadékok és növendék csukák telepítésével a hasznosítónak sikerül állományát fenntartani és fejleszteni. Manapság úgy a nádasok szélén, mint a nádasokhoz közeli nyílt vizeken számíthatunk kapására.

Az átlagosan 1-4 kg-os állománya mellett jó néhány kapitális, 5-12 kg közötti, rafinált öreg csuka is elejtőjére vár. Horgászata bár egész évben eredményes, elsősorban a késő őszi időszakra, illetve a téli lékihorgászatra koncentrálódik. Horgászati módszerei között az élőhalas csukázást egyre gyakrabban a műcsalis pergető, kereső horgászat váltja fel.

Harcsa: a tavon különösen rejtett életet él a harcsa. Előszeretettel tölti az év legnagyobb részét az úszó nádszigetek un. "szakadtak" alatt, természetes zsákmányszerzési céllal kilátogat a nyílt vizekre, és ma már egyre több harcsát fognak a kotrások által visszamaradt mélyebb gödrök környékén is. Ma már szinte a tó valamennyi térségében fognak harcsát. Sok a fiatal és a növendék harcsa is. A november és március közötti telelési időszak kivételével bármikor számíthatunk fogására.

Sajnos még mindig kevesen horgásznak harcsára, bár állománya évről-évre növekszik, a zsákmányban évente összesen átlagosan 1,4 tonna körüli mennyiségben szerepel. Pedig sok nagy súlyú (20-50 kg-os) harcsa él a tóban és egyre nagyobb a növedék harcsák (1-3 kg-os) állománya is. Kapitális - 70-90 kg-os - vén harcsák is szép számmal előfordulnak. Az utóbbi időszak rekordja egy 97 kg-os kapitális harcsa, melyet 2008. tavaszán zsákmányolt egy tókörnyéki horgász. A tó még mindig nem a harcsáiról híres, pedig a felkészült és tapasztalt harcsahorgászok itt biztosabban foghatják meg a harcsát, mint olyan vizeken, ahol sokan horgásznak rá.

A nagyobb példányok fogása a nádasok, és az alatta levő harcsatanyák miatt komolyabb felszerelést és felkészültséget igényel a horgászata más vizekkel szemben. A tavon igazán bevált módszerek még nincsenek fogására, legtöbbször pergetőhorgászat és nagyméretű csalihallal történő horgászatnál akadnak horogra. Szerencsére azért növekszik a harcsára horgászók tábora, különösen április és július elejéig.

Balin: különösen erős és nagy létszámú és sok nagy egyedű állománya él a tóban. A korábbi évtizedek tudatos telepítésének hatására mára szinte a tó valamennyi vízszakaszán észleljük rablásait. A balinoknak terített asztalt jelent a nagy küsznépesség. A balinozást kedvelők és értők elsősorban pergetéssel zsákmányolják az 1-5 kg-os példányokat, de jó néhány nagyobb igazi rekordméretű balin is üldözi táplálékhalait a tóban. Sokan nem becsülik, pedig ha nagy rablási időszakban időről időre félretesszük pontyozó botunkat és pergetőbot után nyúlunk, akkor igen szép élményekkel és fogásokkal lehetünk gazdagabbak

Angolna: a múlt század 70-es éveinek elején telepítették a tóba halászati-gazdasági célból. A horgászkezelésbe kerülése után már nem volt telepítés. Mivel a tó vizéből, általában nincs magas vízállás, ritkán történik visszaeresztés, ezért nem tud elvándorolni és még mindig tömegesen fordul elő. Megtalálhatók a kisebb súlyú (20-30dkg-os) hegyes fejű egyedei, ezek hímek, és a széles fejű, nagyobb súlyú nőstény példányai, melyek nemegyszer a 2-4 kg-ot is elérhetik.

Szeles, hullámos, zavaros víz esetén nappal is, de általában szürkülettől az éjszakai időszakban számíthatunk fogására. Kisebb egyedei zömmel élő csalira (giliszta stb.), míg nagyobb példányai általában csalihalra kapnak. Kimondottan angolnára ma már kevesen horgásznak, más ragadozó halak horgászatánál kerül horogra. A szaporodására az Atlanti-óceán egy bizonyos térségében kerül csak sor, ennek következtében folyamatosan csökken a tóban megtalálható angolnaállomány.

Amur: a múlt század 70-es éveinek elején a vízinövényzet visszaszorításának céljából telepítették tömegesen. Azután az egyik legkedveltebb nagy testű horgászhallá vált. Ma sem ritka nagytestű, 20-30 kg körüli, példányainak fogása. Bár akadnak még ilyen nagy példányok, de állománya csökkenőben van, mivel a törvényi szabályozások következtében természetes vizekbe 1996-tól nem lehet amurt telepíteni. Ettől függetlenül még jó néhány évig sikeresen horgászhatnak a tavon amurra, melynek nagyobb példányait zsákmányul ejteni különleges élmény, és jó horgásztudást igényel.

Ezüstkárász: nem tudatos telepítéssel került a tóba. A 70-80-as években jelentkezett egy kisebb állománya, a kilencvenes évek elején a Pátkai tározó leürítésével igen sok ivadéka került a tóba. Jó életfeltételek mellett nagyra nőttek. Ma nem ritkák a 0,7-1,5 kg-os példányai sem. Szaporodásával állományát is szinten tartja. A túlszaporodásától egyelőre nem kell tartani, az erős ragadozó állomány ivadékaikat szelektálja, illetve ezek a nagyobb kárászok a horgászok által is kedvelt zsákmány. A horgászok kedvelt hala, sajnos időnként ívási időszakában elhullásaival jelentős gondot tud okozni a vízhasznosítónak.

Keszegfélék: A tó három meghatározó keszegféléje a dévérkeszeg, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg, de a ragadozó halak fontos táplálékát képező szélhajtó küsz népes csapatai is megtalálhatók a tó szinte minden részén. A keszegfélék közül a dévérkeszeg és a bodorka adja a legtömegesebb zsákmányt. Az igazán hozzáértő keszegezők megfelelő körülmények esetén a tó legkülönbözőbb helyein is, kisebb etetéssel és érzékeny felszereléssel néhány óra alatt képesek megfogni akár a naponta engedélyezett 10 kg-ot. A Velencei-tavon rendezett országos horgászversenyek is bizonyítják ezt, amikor a versenyhorgászok a háromórás időtartam alatt, a versenyszabályok alapján, nemegyszer 10-15 kg keszeget fognak.

Az viszont általános tapasztalat, hogy a keszegek is egyre óvatosabbakká váltak az elmúlt évek során, így csak a jól megválasztott, érzékeny, finom felszerelésekkel, apró horoggal lehet rájuk igazán eredményesen horgászni. Horgászatuknál elsősorban az úszós készség és az érzékenyebb fenekező készség vált be. A keszegfélékből (itt megemlítve a növekvő állományú compót is) évente átlagosan több mint 25-30 tonnát zsákmányolnak a tavon.

A rendszeresen a tavon horgászók mellett különösen a nyári fő horgászszezonban igen sok horgászturista, napijegyes horgász próbálja ki horgásztudását, halfogási ismereteit. A horgászati szabályok szerint a vizsgát tett magyar állampolgároknak rendelkezniük kell állami horgászjeggyel és horgász egyesületi tagként különböző típusú (éves, heti, napi, többnapi) területi engedélyt válthatnak a tóra vonatkozó szabályozásoknak megfelelően.

A külföldi állampolgárok az útlevelük, horgászigazolványuk, vagy a horgászvizsga okmányuk bemutatása alapján tudnak állami horgászjegyet váltani, majd ennek segítségével tudják megvásárolni a különböző területi engedélytípusokat. A gyermekhorgászok, de még az ifjúsági (14-16 év közötti vizsgázott) horgászok is jelentős kedvezménnyel, nem költségesen válthatnak éves vagy napijegyeket. A turista állami jegyes, horgászvizsgát még nem tett horgásznak lehetősége van egy jegyforgalmazási helyen turista napijegyet váltani, a horgászattal való megismerkedési céllal.

A területi engedélyek megvásárolhatók a tó körüli egyesületi, szövetségi jegyforgalmazó helyeken és a horgászboltok legnagyobb részében is.

A tó körül igen sok kemping, strand, szálloda, motel, panzió, étterem, büfé, magánszállás és horgásztanya is található, így az ide látogató, a tóra néhány napra, vagy hétre érkező horgászturisták minden bizonnyal megtalálják az igényeiknek megfelelő szálláshelyet.