Belépés

Meglepetések bajnoksága

II. KLubcsapatok Feeder Országos Bajnoksága 2017.

A tavalyi évben útjára indult klubcsapatok bajnokságán 2017-ben 20 csapat adta e érvényes nevezését. A bajnokság helyszínéül szolgáló Nyugati-övcsatornán, - közismert nevén a Mária-csatornán - 100 horgász számára kellett kijelölni az öt, egyenként húsz fős szektorokat. Ahogyan tavaly, úgy az idén is sok baráti, a verseny kedvéért létrejött csapat is ringbe szállt, de a feeder szakágban már ismerős csapatok is mind eljöttek. A bajnokságot minden csapat komolyan vette, már az első edzésnapokon is sokan vallatták a csatornát. Ekkor még szép fogásokról érkeztek hírek, a közösségi médiában számos teríték fotó jelent meg, ami arra engedett következtetni, hogy egy halban gazdag bajnokságnak nézünk elébe. Később, ahogy közeledett a verseny időpontja, ezek a fogások is egyre szerényebbé váltak. A kötelező edzésnapon, amikor a teljes pályát elfoglalták a versenyzők, már érezhető volt, hogy ez a verseny nem a megszokott mederben fog zajlani, és meglepetésekre is lehet készülni.

DSC_0260 másolat.jpg

Kozári Miklós az OVHB elnökének megnyitója után a sorsolás izgalmaival vette kezdetét a bajnokság első fordulója. A pálya sajátosságának köszönhetően több szélső helyet is figyelemmel kellett kísérni, hogy egyetlen csapat se juthasson túlzott előnyhöz a sorsolásnak köszönhetően. A pályának azonban volt egy másik aspektusa is, ami a sorsolásnál a szerencse faktorát azért meghagyta a versenyzőknek. Ez nem volt más, mint az, hogy az a adott horgászhelyen található-e töklevél, vagy sem. A csatornából ugyanis a korábban az ívásra érkező dévér és karikakeszegek eltűntek, így azokra a halakra lehetett csak számítani, akik itt laknak. Ezek pedig a kárászok, pontyok, compók, kisebb bodorkák és más keszegfélék. Közülük az első háromban felsoroltak főként a töklevelek árnyékába húzódva várták, mi fog történni. A szokásos nagy kosárral történő alapozás ezért gyorsan elfelejtődött, senki sem szerette volna elriasztani maga elől az esetleg ott található halakat. Inkább kisebb kosarakkal történt néhány dobás, majd még apróbb méretre váltva kezdetét vehette a horgászat. Ahogyan az várható volt, rögtön az első órában horogra akadtak azok a halak, amelyek az adott helyen laktak, majd kezdetét vette a várakozás. Ekkor két dolgot csinálhatott a horgász. Vagy ráállt az apróbb keszegek vadászására, vagy türelmesen várt a töklevélben, hátha akad még egy-egy szebb kárász. Akadtak, akik mindkét feladatot megpróbálták felváltva megoldani, de sokaknak nem volt más választása, mint az apróságok üldözése. Bosszantó lehetett azonban az, hogy valaki órák alatt szedegette össze azt az egy kilónyi halat, amit más akár az utolsó 30 percben egyetlen darabos kárász képében helyezett a haltartóba. Ahogyan az várható volt, még a legjobbak is el tudtak szállni, és némi szerencsével a kevésbé rutinosak is tudtak jól szerepelni. Tekintettel arra, hogy nagy távolságok pontos meghorgászásáról szó sem volt, - azt a 15-20 méteres távot, amit horgászni kellett, idővel mindenki pontosan meg tudta dobni, és etetni - az évek során felhalmozott versenytapasztalat a vátásokra, a föld-lösz-élőanyag-etetőanyag helyes adagolásában domborodott ki. A szerencsének ugyanis hosszú távon nincsen hatása, hiszen minden csapat szerencsésnek vallhatta magát egy-egy alkalommal, nyerni azonban csupán a szerencsének köszönhetően nem lehetett.

DSC_0157 másolat.jpg

Az első két nap után kirajzolódott egy rangsor, amiből várhatóan kikerülhetett volna a győztes. A Molnár-sziget - Carp Zoom Feeder Team ha csak fél ponttal is, de mindkét nap vezette a versenyt, szorosan a nyomában a Top Mix Team, és a Maros Mix - WalterLand Feeder Team mindkét csapata. Biztos azonban senki sem lehetett a dolgában, mert egy 20 fős szektorban bármelyik csapatnak lehet elszálló versenyzője, és egy rangsorban hátul lévő csapat is egy remek hajrával akár az élre ugorhat. A mindent eldöntő fordulóra a csapatok kikristályosodott taktikával vágtak neki. Kevés etetőanyag, és pontosan beosztott élőanyag, lösz, föld, aromapor sorakozott a tálcákon. A sorsolásnál minden esélyesnek tartott csapat elégedett volt, a legizgalmasabb küzdelem az E szektorban volt várható. A halak zöme most is az első órában horogra akadt, majd kezdődött a kitartó gyűjtögetés. A töklevelek mellé, vagy a csatorna közepén pottyantak a kosarak. Voltak, akik ebbe natúr, minden aroma nélküli etetőanyagot töltöttek, de a többség a lösz és barna agyag keverékébe adagolt vágott gilisztával, szúnyoglárvával igyekezett a halakat a horog közelébe csalni. A horogra is változatos csalik kerültek. Kárászoknak akár 2-3 szál fürge trágyagiliszta, fullasztott csonti, keszegeknek egy-két szál tűzőszúnyog, pinki került.

DSC_0245 másolat.jpg

DSC_0249 másolat.jpg

A mérlegelők a verseny lefújása után gyorsan haladtak, hiszen zömében 1-3 kg közötti halat kellett csak mérlegelniük, így az eredmények kiszámítása is gyorsan ment. Ahogyan az lenni szokott, mindenki azt számolgatta, hogy melyik szektorban hány pontot sikerült menteni. Végül, - bár erre senki sem számított -, egy olyan csapat tudott az élen végezni, amelyik fordulóról fordulóra faragta le hátrányát, és pont a mindent eldöntő 3. fordulóban tudott mindössze 22 pontot összehozni az öt versenyzővel. A végelszámolásnál 99 ponttal, mindössze egyetlen pont előnnyel ugrottak az élre! Ez a csapat nem volt más, mint a Timár Mix Feeder Team! A csapatban Novák János, Gratzoll László, Hetzmann Viktor, Baruta Richárd és Timár Szabolcs horgásztak. A Timár Mix Team ezzel horgászsport történelmet is írt, hiszen ez a klubcsapat az első, amelyik mind az úszós, mind pedig a feederes szakágban klubcsapat bajnokságot tudott nyerni. A klubcsapat bajnokí címet megszerezve egyben elnyerték a jövő évi, Fehér - Oroszországban megrendezendő klubcsapatok világbajnokságára is az indulás jogát.

DSC_0544 másolat.jpg

Az ezüstérmet 100 ponttal a Molnár-sziget Carp Zoom Team szerezte meg, és a bronzérem végül a Top Mix Team nyakába került, akik 102,5 pontot gyűjtöttek.

DSC_0523 másolat.jpg

DSC_0528 másolat.jpg

A bajnokság zökkenő mentes lebonyolításáért köszönet illeti a szervező Horgász egyesületek Somogy Megyei Szövetségét, és a kitartó, sportszerű versenyzésért mind a húsz nevezett csapatnak is jár az elismerés. Öröm volt látni, hogy minden csapat egységet, összetartozást mutatott, és akár baráti társulások is okozhattak meglepetéseket. Jövőre remélem, még több csapattal találkozom az akkor már III. Klubcsapatok Feeder Országos Bajnokságán. Végezetül lássuk, hogy élték meg a dobogós csapatok legeredményesebb versenyzői ezt a bajnokságot.

DSC_0521 másolat.jpg

Baruta Richárd Timár Mix Feeder Team: Meglepetés volt számunkra az első hely megszerzése. A tréningnapokat inkább a feeder technika gyakorlásával töltöttük, hiszen csapatunk egy részének ez volt az első ilyen jellegű komolyabb versenye. Kifejezett taktikánk nem volt, inkább mindenki egyéni képességeire bíztuk, hogy az adott helyből a maximumot kihozza. Csapatszinten nem akartunk belemenni a nem túl biztos túlparti kárászozásba, inkább a 16-18 méterre lévő etetésen horgásztunk keszegfélékre, kisebb kárászokra. A megfelelő etetőanyag mellett a jó eredmény eléréséhet fontos volt az élőanyag megfelelő felhasználása is. Ezúton is gratulálunk a dobogósoknak az eredményhez és a többi csapatnak is az egész hetes kitartáshoz!

Tóth Henrik Molnár-sziget Carp Zoom Team: Ez a verseny kihívás volt a javából! A pályán csak nagyon kevés hal tartózkodott. A három versenynap alatt begyűjtött magas pontszámok jól tükrözik, hogy ez a peca mindenki számára tartogatott meglepetéseket. Nehéz lenne bármiféle nyerő taktikáról beszélni, hiszen már az edzéseken is szembetűnő volt, hogy egyes helyek mennyivel halasabbak, ahol akár 5-6 kg-ot is meg lehetett fogni, míg ezzel párhuzamosan más helyekből 1-1 kilót is alig lehetett kiimádkozni. Mégis mire építettünk? A verseny első szakaszában kicsit „türelmesebb horgászatra rendezkedtünk be. A túlsó parton lévő töklevelek alatti részt vallattuk darabosabb kárászokra számítva. Annak ellenére, hogy ez nem volt egy életbiztosítás mégis sokan tettek így, hiszen egy két beugró kárász bizony rengeteget nyomott a latba, ami a végelszámolásnál sokat lendített a helyezési számokon. A második óra után ez a kárászozás már nem igazán akart működni, ilyenkor volt érdemes váltani keszegezésre, amit inkább apróhalazásnak lehetett nevezni, mivel a dévérből csak nagyon kevés volt a pályán, de az is inkább csak az E szektorban. Ezeknek a kisméretű keszegeknek a súlya elenyésző volt a kárászokéhoz képest, de mégis egy biztosabb támaszt nyújtottak. Persze voltak jobb helyek, ahol több kárász előfordulására is lehetett számítani, ott nem feltétlen volt szükség a váltásra. Nekem a 2. napom volt pont ilyen, amikor hat kárászt sikerült becserkelnem a töklevelek közül, ellentétben az előző napi mindösszesen egyetlen eggyel. A váltások során az apróhalak megfogása is okozott némi fejtörést. Volt, hogy villámcsapásként érkeztek a 2-3 dkg-os karikakeszegek és bodorkák, de ahogy jöttek olyan hirtelenséggel el is tudtak tűnni. Az apróhalazás mellett érdemes volt néha vissza-visszanézni a töklevelesbe, hiszen a nyugalomban hagyott helyek között gyakran bújtak meg a félénk kárászok, amelyek megfogásával értékes pontokat menthettünk. Ezúton szeretnék gratulálni még egyszer a bajnok Tímár Mix csapatának ill. a bronzérmet megszerző Top Mix csapatnak.


Varga János Top Mix Team: Kedden érkeztünk, elfoglaltuk a csapat számára kijelölt boxot ami a 21-25 helyeket jelentette (idén profi módon minden napra kijelölte a szervező MOHOSZ, hogy melyik csapat melyik helyeket kapja az edzésekre). Három különböző távolságot és etetőanyagot próbáltunk ki, így nap végére már volt támpontunk a folytatást milyen irányba vigyük tovább. Igyekeztünk feltérképezni az épp fogható halfaunát, ami a szeszélye csatornán szinte sosem ugyanaz, hétről hétre változhat. Mindhárman döntő többségében kárászokat fogtunk, köztük pár nagyobbat is, de volt beugró ponty és néhány dévérkeszeg. Karika csak nagyon kis méretekben. Kiderült, hogy a távolságoknak is lesz jelentősége. Rövid, 12-14 m távon tudtunk dévért fogni, míg 18-19 m inkább csak kárászt adott. Voltak olyan helyek, ahol nagyon kevés töklevél található, itt akár a 21-22 m is számításba vehető távolság volt, itt pontyot is zsákmányolhattunk. A kárász óvatos hal, nem szereti a zajt és a nyüzsgést. Inkább a tökleveles részeket kereste, illetve a töréseken mozgott, ahol biztonságban érezte magát. Szinte minimál pecára kellett szorítkozni, hogy a kívánt 10 kg fölötti mennyiséget minden nap megfogjuk. Pici űrtartalmú és könnyű kosarakat kellett használni, etetőanyaggal töltve benne pár szál giliszta, és egy kevés pinki. Alapozó etetésről sem beszélhettünk, ugyanazokkal a kosarakkal etettünk amivel horgásztunk. Ebből is mindösszesen 3 kosár elegendő volt, hogy az ott levő halak figyelmét felkeltse, de véletlenül se riassza el. "B" tervnek egy közeli, 12 m-es távolságról történő apróhalazást gyakoroltunk még, ami jól jött a verseny során több esetben is. Értékes pontokat gyűjtöttünk vele. Etetőanyag választásánál a töklevél mellé egy világos, natúr jellegű kárászoknak tetsző etetőanyagot választottunk, míg a rövid távra egy sötét tónusú keszeges etetőt, kevés löszös agyaggal.

A verseny részletes eredményei elérhetőek itt

Fotóalbum 1. forduló 2. forduló 3. forduló